_Ez csak természetes!

 A sarki boltban sétálva látom, hogy az anyuka kedves mosollyal nézi a gyerekét aki épp feltűnés nélkül próbál bepakolni valami játékot a kosárba. El se olvassa az összetevőket, csak beteszi a kosárba a babaolajat. Hiszen olyan jó puha lesz a bőre tőle. Legszívesebben odamennék szigorúan védőruházatban, egy hatalmas csipesszel kiemelném a kosárból- hangos "VÖRÖS KÓD! VÖRÖS KÓD!" felkiáltással- Óvatosan a földre helyezném és egy ultraszipiszupi lézersugárral megsemmisíteném. Míg ezt végiggondoltam már került a kosárba egy napolaj, egy gyermekfog(k)rém -szigorúan megtiltva hogy a gyerek lenyelje.- Egy kis babatusfürdő anyának, apának és a kicsinek, egy dezodor ami 212 órás védelmet nyújt, így csak másnap kell zuhanyozni... Karácsony és húsvét másnapján.  Aztán még egy kollagénes (kocsonyalé) arckrém, és az elmaradhatatlan sampon és balzsam. 

Nem szólhattam. Hogy vette volna ki magát ha odalállok a nő elé és közlöm, hogy meg fogja ölni a férjét a fiát és saját magát, és már elkezdte réges rég. Egy sóhajjal otthagytam a nőt, majd az én "drogériám" felé vettem az irányt. Az olajoknál, találtam szőlőmagolajat, meg kókuszzsírt, otthon van még kakaóvaj, így meg is van a testápoló. Vettem fél kiló disznózsírt, anya kollagénes szappanához. Kókusz reszelék is kellet, szintén szappanhoz. Kell egy kis kukoricakeményítő meg szódabikarbóna a hintőporhoz, és a púderhez. Egy doboz sör is kell, kizárólag hajra. Van olcsón avokádó, az is megy a szappanba. A samponabbikba.  Narancs, banán? Jó lesz hajpakolásnak. Veszek répát, hogy szép barna legyek. Ecet is kell, takarítani, öblíteni. Almaecet a hajam öblítésére. Kell még zselatin anyának, hajfixálásra. Egy kis tejsavópor, fürdőgolyóhoz, és arclemosónak. 

Beállok a sorba, az anyuka a kisfiával előttem állnak. Bizony mikor ott hagytam nem volt még vége a méregvásárlásnak. Került még a kosárba önbarnító, kézkrém, sarokpuhító krém, alapozó, arcradír, intim mosakodógél, testpermet, babatörlőkendő, körömágypuhító és apának borotvahab. Anyának a szőrszálak ellen egy kis szőrtelenítő krém. 

Csak halgattam az árolvasó monoton pittyegését. Csak pittyeg csak pittyeg, és mintha a vészhelyzet egyik része lett volna, már vártam, hogy megfagy körülöttem a levegő és csak a végét jelző sípszó hallatszik. A halál beállt, halál oka: MÉRGEZÉS! 

Fölpakoltam a cuccom a szallagra és már sorra is kerültem. Az anyuka, sok szép műanyag flakonos idegméreggel gazdagabban és egy rahedli pénzzel szegényebben távozott. A pénztáros nő kedvesen mosolygott rám (megjegyzem egyetlen ilyen nő van az egész üzletben) mondta, hogy látja nagy főzés lesz otthon. Akkor jutott eszembe, hogy ételnek szánt dolgot nem is vettem. Aznap lesz még egy köröm.

Fizettem, és elégedetten vettem tudomásul, hogy ugyanazokért a testápoló dolgokért, én ötöd annyit fizettem, és még egészséges is maradok. 

A szépségért nem kell szenvedni...

 

 

Tovább »

_Zsizsik

Egyszer Vámosmikoláról, hoztuk haza a zabot. Emlékszem mennyire szerettem a napon átforrósodott zabba belegázolni, az ujjaimat belefúrni, mint Amelie. Aztán a zab zsákba került, és hazautazott velünk. Én elbűvölve néztem, ahogy a falnak támasztott zsákokból mászik a frissen meszelt falra az a rengeteg bogár. A fehérséggel éles kontrasztot alkotva tolongtak.

Az volt az igazi zsongás. 

Hétvégén, szintén megbűvölve, kissé riadt tágra nyílt tekintettel, szemléltem a körülöttem zajosan zizegő életet.

A legkisebb sógorom a maga öt és fél évével, egy foghíjas gyermek bájos beszédhibájával ordítva magyarázott az arcomba, amiből a rengeteg T-n kívül semmit nem értettem. És mivel nem tudtam értelmesen reagálni, még hangosabban mondta, kicsit lassabban hátha ki tudom bogozni a mondandóját a T-k halmazából.

Soma kalauzosat játszott, mivel a 8 éves gyereknek a kaller a mindenható félelmetes istenség,aki ha rossz vagy  megbüntet. Mindenkihez odament és túlkiabálva a hangzavart jegyeket, bérleteket követelt.  

A nagyi meg szerette volna megtudni, hogy hogyan csinálom a samponszappant, de elég nehezen tudtam koncentrálni, így végül föladta, és próbált keresni valakit, aki átsegíti a tolószékébe.

Panninak aznap volt a 12. szülinapja, és már érződik rajta, hogy nemsoká tini korba lép. Összeveszett a 15 éves bátyjával (aki egy korához képes hihetetlen intelligenciával megáldott, de a középső gyerek összes sérelmét és dühét birtokló kissrác) valami marhaságon, persze kiabálva. Emelve a ház zajszintjét.

A drága barátunk, aki jött velünk családlátogatásra, 23 éves létére egy távirányítós „helikopáterrel „ játszott, és idegesítően zümmögve kerülgette a kiabáló embereket.

A vőlegényem, az én drága egyetlenem filmet nézett és az egészből nem vett észre semmit. Néha rám emelte az elfelhősödött tekintetét, szerelmesen elmosolyodott és dobott egy puszit. Boldog volt , hogy otthon lehet így nem is hibáztatom, hogy nem vette észe a rajtam egyre inkább elhatalmasodó pánikot.

Tekintetemmel a büszke szülőket kerestem, hátha ők majd lecsendesítik ezt a káoszt. Kicsit oldalra dőlve, meg is láttam őket. A kamra ajtóban állva a hűtő és a kuka közti ficakban csókolóztak, tudomást sem véve a külvilágról.

Ekkor beúszott a látóterembe Bea könnyes arca, aki 20 éves létére, elég gyakran sír. Merem állítani, hogy egy csecsemő tanulhatna tőle. Félve kérdeztem, hogy mi a baja. Kiderült, hogy az elveszett gyerekkorát siratja, hogy soha többé nem fog a családi fészekben élni. Hát izlések és pofonok, de én körbenézve inkább pezsgőt bontottam volna. De azért kedvesen megöleltem. Mikor elengedett mélyen a szemembe nézett és megkérdezte, hogy hány férfival feküdtem le a bátyja előtt.

Abban a pillanatban úgy éreztem annyira egyedül vagyok, mint Chuck Norris, mikor vége a világnak.

Tovább »

_Aki kapja marja...

 6 hete, fagyos téli este, megellett a párom kutyája. És mi ugye nagyon kőszívű banda lévén... magd úgyis lesz gazdájuk alapon megtartottuk őket. 7 kiskutya, édesek, kedvesek, és elevenek... 4nek már van gazdája, de ők 3-an még várnak: 

A zsemleszínű lány, a másik kettő fiúcska. Nekem a kis csokibarna a kedvencem... Ennivaló. :) Már nem szopnak, és rendesen kajálják a száraz tápot. Etetés után úgy néznek ki mint a szaloncukor:) 

Íme az én büszkeségem, az apjuk:

És a kedves mama:

Kell egy társ? 

 

 

Tovább »

_Rettegés

 Meleg csukló a kezemben, két ujjam az éren, és csak várom, várom a dobbanást. Mintha egy, vagy csak képzeltem? Nézem a testvérem, őrület a szemében, reszketve tűnik el a keze a hajban, a göndör, puha, meleg hajban. Vér, vér van mindenhol, csizmám, barnája annyira világít a sötét foltban. Bátyám motyog, nem értem mit, idegesen ellököm a kezét. Beletúrok a göndör, puha, meleg hajba. Nyirkos, véres, de mégis annyira puha, olyan nagyon meleg, a bőre puha, és mozdulatlan, ott ahol dobbanni kéne, ahol akarom, hogy lüktessen. NE!

-Mi a baj?- hirtelen ébredek, de még érzem a puha, meleg, nyirkos hajat a kezem között. Vér?! Nem, csak a tenyerem izzadt a tarkóján. Ahogy a meleg puha hajába túrva elaludtam. Nincs vér, ő él.

A szívem még mindig zakatol. Hát sosem hagyod, hogy túl legyek rajta? Nem engedsz el soha? Évek óta nem kísért álom.

 Hozzám bújva megkérdezte: „Mi álmodtál? Elmeséled?” Keserűen nevetek, az én agyamnak nem kell kreálni rémséget. Minek ha ott a múlt.

És most ülök, 2óra múlt. És én írok, mert elaludni rettegek. Már el is felejtettem… milyen rettegni az álmoktól.

És érzem a haját, a göndör, puha, meleg haját, mintha még mindig érinteném. 

 

 

Tovább »

_Nő

 Szeretek nő lenni. Nővé lenni pillanatok összessége. Az első pillantás, amit már nem bájos kislányként kaptam. Az első csók, ami azt éreztette, hogy szép vagyok, mi több gyönyörű. Az első sminkelés a fürdőszobában anyával, csak úgy, egy hétköznap este. Kiborítottam a sminkes cuccait. 8 éve volt, de nem tudom elfelejteni.

Az első szivacsos melltartóm. 13 évesen vettük egy kis butikban anyával. A mai napig megvan. Napokig titokban azt hordtam, és nőnek éreztem magam. Vettünk hozzá egy kagylóból készült nyakláncot.  Apa meg is jegyezte, hogy kigömbölyödtem… Akkor először nem volt sértés. Az első fogyókúrám, 13 éves koromban volt. Addig csináltam, míg rám nem szóltak, hogy hagyjam abba. Vékony lettem, amilyennek apa akart mindig. Jól tanultam, szép voltam.

 Az első alkalom, mikor tényleg kellettem, mint nő. Egy titokban elsuttogott kérdés: Mit szeretnél karácsonyra? És a zavart, szégyenlős válasza: Téged! És alig hallhatóan hozzátéve, kissé hadarva: meztelenül. Fülig pirultam, és boldog voltam.

A nők erősek. Erősebbek a férfinál. Férfiak sírtak a vállamon, míg én könnyek nélkül álltam. Erős voltam, akkor nő voltam.

És találtam valakit aki félt tőlem. Tőlem, mint a Nőtől. Anya megtanított. Bántam vele. Azt hittem a foglya vagyok. Pedig inkább ő volt az enyém. Anya megtanított, hogyan tudok egy egyszerű puszit ellene fordítani. Megtettem. Emlékszem az enyhén elnyílt szájára, ahogy a szemébe néztem. Akkor átvillant az agyamon, „Köszönöm Anya!” Onnantól kezdve anya tanácsai alapján lettem nő. Hogyan fessem a körmöm, milyen ruhát vegyek fel. Miatta vörös a hajam 16éves korom óta. A srácot a tanácsokkal se sikerült megszereznem, de megtanultam, hogy nőnek lenni mekkora hatalom.

Anya segített, Ő volt a szemem. Nézte, és vagy a fejét rázta, vagy bólintott. Én meg vakon bíztam benne, hiszen messziről nem láttam kit nézek.

Együtt jártunk hastáncra, óra után néha elmentünk sétálni, vagy moziba, és igazán nőnek éreztük magunkat.

Ő segített Nővé válni. És Ő a legszebb Nő akit ismerek. Számomra, Ő a Nő, amilyen én is akarok lenni a saját lányomnak.

Boldog Nőnapot!

 

 

Tovább »

_Egyedül érted? Egyedül!

 Összenyom. Egyedül vagyok. Úgy volt, hogy elmegyünk sörözni, megígérted. Miért hiszem, hogy fontos vagyok neked? Önző vagy, neked senki nem számít. Csak akkor kellek ha az érdekedben áll. Nem vagy velem mikor kellenél. Nekem fontos volt ez a nap. Tényleg fontos. Veled akartam tölteni az estét. Beteg vagy? Nem tudsz jönni? Nem baj. Majd ülünk a szobádban és megiszunk egy sört. Vettem neked is. Kértem kölcsön, csak, hogy velem legyél! Mert sör nélkül nem jó. Mert én csak úgy magamban nem vagyok jó. Ugye kell egy bizonyos mennyiségű pia, hogy el tudj viselni? A barátaid közelébe nem viszel? Szégyelsz talán? 

Én mindig kiállok melletted. Ha szükséged van rám megyek. Álltam az ágyad mellett, mikor nem volt más melletted. A legnehezebb percekben tartottalak. Elviselem, hogy engem is elitélnek miattad. A tetteid miatt. Nem én tettem. Te voltál. És Ő! Soha nem téged hibáztattalak egyedül. Megvédtelek mindig. És te lépten nyomon bántasz! 

Szállj magadba! Egyedül maradasz! Nem mindenki érted van. De akik igazán törődnek veled azokat csak használod. Hallgasd meg őket. Az ő problémájuk is számít. Ne mond, hogy nem értem. Értem. Értem a szerelmet, értem a szenvedést, a gyászt, és a boldogságot. Felnőttem. Talán jobban értem az életet, mint te. Elvesztettem a barátaim, az iskolám, a közösséget ahová tartoztam. És ebben neked is részed volt. Soha nem kértél bocsánatot. Soha nem mutattál megbánást FELÉM! Azért amit velem tettetek. Neked lett volna esélyed. Nem várok sokat. Csak ne bánts. És csinálj úgy mintha értékes lennék. Hazudnod kellett volna! Szerepet játszani. Csak, hogy nekem kicsit jobb legyen. 

Többet nem! Nem fogod temészetesnek venni, hogy vagyok ha kellek. Mert nem leszek ott. Nem fogok segíteni. Megérdemled a kedves bűnhődésed. Annyira megérdemled. Mert nem tanulsz. Tanulnod kell! Szeretet, hűséget, alázatot. És tiszteletet. Megérdemlem, hogy tisztelj. És azt aki hozzám tartozik ugyan úgy. Te már nem. Elvesztetted a tekintélyed. És én se bocsájtok meg mindent. Nem felejti el senki akiket bántasz. Csak van aki jobb ember annál, hogy hátatfordítson. De a jó emberekbe mindig belerúgnak. Hát belém nem fogsz többet. 

Amúgy ma van a szülinapom te marha. 4 évente egyszer. Igazán köszönöm a sok jókívánságod és a rengeteg kellemes percet.... 

 

 

Tovább »

_Henna

 Tegnap hennáztunk! Végre. Hosszas győzködés után, anya rábólintott. Mindig húzza a száját. Hosszú és nagyon sok hajam van. (igen dicsekszem) Megcsináltam a hennapépet, mindenféle hajnakjó dolgot tettem bele. Mint egy bájitalt úgy kevergettem. Itt egy csepp ricinus olaj, egy kis narancspüré, egy tojássárgája... béka mája tyúk epéje...:D Majd ez a csodakence fölkerült a fejemre. Aztán én festettem be anya haját, de elszámoltuk. Egy csomó megmaradt. Ezen felbuzdulva szedtem pár kendermagos tyúktollat és azt is behennáztam. Abból majd hajpánt lesz. 

De még így is sok maradt. És mivel csórók vagyunk és én még kicsit beteg is, tudva, hogy rajtunk csak a csoda segíthet, használtam a guglit. A jólét és a gazdagság jelképeit, a bal karomra hennáztam. Az egészség és az erő jelképét a jobbra. Remélem lesz haszna. Én hiszek benne, már veszteni nem tudok.:) És íme a végeredmény:

Egy Ganésha motívum a jobb karomon, a patkányával és a drága pentagrammám. :) és picike lábnyomok körben a csuklómon. :)

A bal karomon egy ló motívum ami remélem egészséget hoz nekem. Körben a csuklómon patkónyomok, reméljük szerencsét hoz. :)

És végül a hajam! Mit szerénykedjek? Imádom! :) 

Mostanában szomorú dolgokról írtunk. Tessék most vidám vagyok mert szép a hajam:D Köszönöm Anya!

 

 

Tovább »

_Vajon mit érezhet?

 Tegnap anyával beszélgettünk. És fölvetődött a kérdés, hogy vajon lát-e minket?! És mit érezhet, hogy nem tud tenni semmit, hogy látja nyomorogni a gyerekeit, a szerelmét? 

Elgondolkoztam, hogy vajon haragszik-e rám?  Csalódást okoztam-e neki? Nem gondolom. 20 évesen, háztartást vezetek, nem iszom, nem dohányzom, segítek anyukámnak, hosszú boldog párkapcsolatban élek, sosem csaltam meg a párom, iskolába járok, mellette munkát keresek. Droghoz sem nyúlok, bárki bármit mond... 

Vajon mit érezhetett, hogy látta, ahogy a lányát hazugságokkal kirúgták az iskolából. Olyan ember hazudott rólam akiről apa mindig azt mondta, hogy jó ember. Jó ember nem mond olyat egy gyerekre, hogy ő a rohadt alma akit ki kell szedni a kosárból, mert megrohasztja a többit. Gyászoltam. Nem voltam normális 16 éves. Igen voltam bulizni, mert otthon nem bírtam lenni. Igen elaludtam órán, mert otthon nem bírtam aludni, mert a Kedvesem lenyúzott arcát láttam magam előtt. Igen ezt nem kellett volna látnom ha otthon ülök, mint a jókislányok. A barátom és a bátyám aznap jött haza külföldről. Ünnepeltünk. Jogom volt ott lenni. Nem vagyok felelős a történtekér. Volt, hogy megkaptam, hogy miért néztem oda. Számomra fontos embertől... Akkor még fontos volt. Miért nem gondoltam rá, hogy basszus ez nekem később rossz lesz? Mert azt akartam, hogy éljen. Nem tudtam, nem hittem el, hogy meghalt... 

Vajon mit érezhet, hogy elítélnek minket? Jogtalanul. Senkinek nincs joga, elítélni, azért mert túlélünk. Mi is, mint minden ember próbálunk boldogok lenni. Emiatt ítélkeznek, olyanok akiknek nincsenek épp az erkölcsi magaslaton. Hazugságokat állítanak, mert már több rosszat nem tudnak rólunk előkaparni. 

Ha valaki elémáll, úgy hogy átélte azt amit én, vagy amit anyám, és megmutatja, hogy ő jobban csinálta, akkor elfogadom. De nekem más emberek ne mondják, hogy apám mit szólna a viselkedésemhez. Apám sosem engedte volna, hogy nyomorogjunk. Bármit megtett volna értünk. Szeretett minket, Anyát Zsoltit, Ákost, Marcit, Engem. Mikor elmentek, utoljára, még kedvesen csipkelődve be is szólt anyának. Akkor láttam, hogy szerelmes. Anya mondta neki, hogy majd ő elmegy... Ott az orrom előtt. Én mondtam neki, hogy a Marci maradjon, mert nem takarított ki a szobájában. Senki nem verheti ránk a halálukat. Az ő döntésük volt. 

Tiszta a lelkiismereünk,  és nem akarunk mást, csak, hogy ne kelljen azt éreznünk, hogy valami miatt szégyenkeznünk kell. Jó emberek vagyunk. Nem, Ők ha szégyenkeznek akkor sem miattam, de nem is Anyám miatt. 

 

 

Tovább »

_Boldog nyomor

 Tegnap elgondolkoztam. Nincs egyik lakásban se melegvíz, anyánál csak hideg, nálunk az se. Rezsón melegítjük a vizet, mert ugye gázunk sincs. piszkáljuk a folyton elalvó tüzet a vaskályhában. Hideg van, kabátban ülünk egymás mellet anyával. És nevetünk. 

Elnéztem anyám arcát. Korából simán egy 10est de akár 15-öt is letagadhatna. De élettapasztalat szempontjából egy 70-80-90 éves sem érhet fel hozzá. Bár én mostanában haláltapasztalatnak hívom.

Mégis tud nevetni. Nem is akárhogy. Szeretem ahogy nevet. Tudunk együtt nevetni a saját rohadt életünkön. Irronikusan látjuk az életünk, mert az is. 

Barátoknak itt vagyunk egymásnak. Amikor ér egy csalódás, mindig rájövök, hogy nem kell más csak az anyukám. Mert ő nem hagy el egy pasi miatt vagy egy másik barát miatt. Mert neki én a kicsi lánya vagyok így a pozícióm biztosítva van. :) Nekem ő a legjobb barátom. 

És most Itt ülök a kicsit higeg lakásban, a lábam már nem érzem. Kávét még nem ittam, mert nincs ugye víz. Kaja sincs itthon. 

De tudom hogy mindjárt átmegyek anyához Melegítek vizet, megmosakszom addig lefő a kávé, és megint tudunk valaminek örülni. Vagy valamin nevetni. 

Csak az áramot ne kapcsolják ki, mert ugye akkor már tényleg nagy a gáz... ja, nem... 

 

 

Tovább »

_Ha már mindenki szerencsétlen.

 Mé ne? Olyan egyszerü lenne. Igen velem is megtörtént. Reggel fölkelek, Kibotorkálok a fürdőszobába, Fogom a kis fogkrémnek csúfolt izémet és kinyitom a csapot. Valamit elrontottam, nagyon reggel van. Elzárom kinyitom újra. Kis karját forgatom ide oda, nem reagál. ELFAGYOTT A VÍZ. Egy kis teával leöblítettem a fogkrémet. Majd indulhat a móka. A csirkéket kiengedtem, majd a ló vizét néztem meg. Persze hogy be van fagyva.... az a kis lüke meg ott állt fölöttem és nézte mitkor lesz már nedű. Én egy téglával és roppantúl fejlett agyammal csináltam sok vizet. A jeget akkurátusan összetörtem egy akkora részen ahol a ló orra elfér. Nagyot szusszanva, kibomlott hajamat hátradobva néztem ahogy az én kicsikém italozik. Aztán belegondoltam hogy nézhettem ki. Mint egy ősember dobálom a jeget egy darab kővel a hajam szanaszét... mosolyogva veszem tudomásul, hogy a küldetés teljesítve. Türürüm.... a kutya vizét, vagyis jegét betettem a radiátor mellé ahol ugye pikkpakk megolvad. 

Már csak az "anyám tyúkja" van. Ez a szerencsétlen a mosókonyhámban lakik, mert megfagyott kissé. Úgy találtam rá, hogy lógott a feje és a taréllyán volt egy jégtömb. Na azt leszedtem, (fejjel lefelé melegvízbe lógattam) és azóta benti csirke. Már köszöni jól van, egy maradandó károsodás látszik rajta. Ha meglát bedugja a csőrét a seggébe. Az agya fagyása következménye eme furcsa viselkedés. Na őt is elintéztem, kapott egy kis kukoricát meg a kutya vizéből egy keveset. Mindenki kész. 

Aztán... Éreztem hiányzik valami. És egy nagy ásítás ráébresztett... Kávé, nincs kávé. Mármint víz... ha nincs víz, hogy lesz kávé? Fogtam akis kotyogósom víztartály részét és toporogtam körbe a lakásban, minden vízforrást megnéztem. Béla a teknősöm örülve hogy kaját kap úszott közel hozzám, pedig én csak az ő vizét is mustráltam. Nem fujj... Kutya vize... neeeem... Ó van nekem virágom vázában. Már majdnem elvettem a virág vizét amikor a szemem megakadt a tetőn. HÓ! Van HÓ! Meg vagyok mentve. Mint a sarkkutatók én is összegyűjtöttem havat, a kis kotyogósomba, ők a pingvintollakat pecázzák ki belőle, én a fenyőlevelet. Bár volt egy szürke toll, ami ebben a hidegben akár pingvintoll is lehet, de én inkább galambra tippelnék. És lett kávém. 

Elkezdődhetett a napom... :)

 

 

Tovább »

_Az élet értelme

 Sokkolnak? Megérintenek? Álmokat mesélnek? Titkokat súgnak csak nekem. Aztán jön egy angyal és elböffenti magát, majd minden ott folytatódik, ahol abba maradt.

 Benyomások alapján tájékozódom az életek között… Melyik embert hallgassam, gonosz módon választás elé állítanak, mikor én mindet akarom?! Meg akarom ismerni őket. A Lányt aki a hátizmaival párbeszédet játszik, a Fiút aki személyiségtől személyiségig fut, azt a karton dobozban bujkáló Szőkét, vagy a kecses Barnát akinek meghalt a nagymamája, pont mint az enyém, vagy ott van a Fiú aki köszön a tojásnak, arcán boldogult mosollyal. Mindet akarom.

 De nem engedik, végighallgatni csak egy híján tudom őket, de mi van, ha azaz egy mondta meg az élet értelmét? És én lemaradok róla?! Nem igazság. Inkább belehallgatok mindegyikbe. De az sem jó. Mert így is lemaradok. Pedig nekem mondják, mintha barátok lennénk, és a kanapémon mesélnék, játszva, gesztikulálva. De egyszerre nem tudok figyelni…

 Majd vége, az őrület alábbhagy, a fejhallgatót leveszem, csak az a kár, hogy volt egy élet, ami kimaradt. Hopp nem. Hullámzó anyagon kiterülve, árnyékokkal játszva, elmeséli az utolsó élet értelmét. Az ő élete értelmét, szelni a habokat, majd belehalni a szenvedélybe.

 De hiába mesélnek, adnak annyit, csak nem tudok szabadulni attól, ahogy kezdődött. Egy anya rémálma. Elvesztette a babáját… meggondolatlanul hagyta elveszni. Vége mindennek, hogy lehet így folytatni?De visszakapja, a gyönyörűséges kisbabát. Az élete értelmét. Majd egy kis tejet kínál. Igen sokkolóan szép.

Nem tudtuk meg az élet értelmét, a sajátunkét semmiképp. Párhuzamot vonhatunk, találhatunk hasonlóságot, de az élet értelmét nem kapjuk meg. Gondolkodni valót ellenben annál inkább. 

Köszönöm a Tünet együttesnek ezt a kis értelmet. Kicsit ez a darab is értelmet adott. 

Tovább »

_Nyugalom...

 Hajnalban fölkeltem, befűtöttem, beültem a birkabőrrel borított fotelba, a puha polár talarómban, ami gyönyörű királykék. Anyától kaptam, van neki ujja is, szerintem kifelyetetten fázós netfüggőknek való. :) Olvasni kezdtem, a macskák egyből elleptek, mert ugye van négy. Három kölyök és az anyjuk. Mind dorombolnak, ami , mint egy mantra, megnyugtatja az embert. 

Jó kávé, (kotyogóssal főzve) romantikus novellák, ahol mindenki boldog a végén, vagy belehalnak a szerelembe, a megnyugvás és szomorúság, hogy az én életem nem egy ilyen sablontörténetre épül. Vagy mégis. :)

Hát ez az a jó reggel amiről mindenki beszél:) 

 

 

Tovább »

_Gyermekként

 Szerettelek, lángolón, vádlón, megbocsájtón. 

Szerettelek, mindig, durva voltál, a mai napig viselem a nyomát. Miért bántottál? Nem tudom, hiszen azt sem tudom, miért hagytam hogy bánts. Mindig megvigasztaltál, egy mosollyal. Pedig nem nekem szólt. Engem sosem tudtál tisztelni, pedig... Egyszer tiszteltél volna? Sosem tudom meg. 

Köszönöm neked a bántást. Szóban, tettben. Megtanultam belőle, hogy milyen amikor nem szeretnek, hogy nem szabad hagynom magam. Megtanultam, hogy a szerelmem senkit nem jogosít fel rá, hogy bántson. 

A szerelem vak. Vak voltam, de hálás vagyok, hogy volt nekem az a szerelem. Kevesebbszer törték össze a szívem. Csak Te voltál. De te mindig. 

Sosem köszöntem meg. Hát most megteszem. Már rég nem gondoltam rád. De most eszembe jutottál. Talán mert lángolón szeretek valakit, aki nem bánt, nem tud bántani, mert tud szeretni. 

Köszönöm Benibububububu! :)

Tovább »

_Migrénes csirke...

Tép, kínoz, nyúz. Valaki lufit fúj belőlem? Normális? Mindent tönkretesz? Nincs öröm? 

Hánytat. Talán gyenge vagyok, de nem bírom. Állandóan retegek. Mintha az agyamon hagyná a lábnyomát. Félek. Mikor jön? Mit ront el? Mások nem tudják, ilyenkor minden fáj. Ők nem értik. 

Hányok. Sikítanék ha nem fájna. Mindent kiad a szervezetem, mintha hinné, hogy méreg. Így nem kínozhat a saját testem. 

Eltompultam, a rengeteg fájdalomcsillapító. Alig hat. Valamit mintha, talán most... Még 20 csepp. Majd akkor most, jajj a fránya könnyek, csak folynak. De csak az egyik szememből. No nem baj azzal amúgy sem látok már szinte semmit. 

Minden alkalommal romlik, mint egy undorító féreg elemészti az agyam. Mit is akartam? Mire gondoltam, jajj csak ne fájna már... 

Nevetek, hiszen vicces. Fiatal nő, péntek este, a gép előtt... Minek is mennék el. A dohányfüsttől rosszabb lenne, a piától holnap újra kezdődne. 

Azt akarom, hogy az erős kezeddel öld ki a férget. Mikor maszírozod a megfáradt, görcsös izmaimat, mintha följöhetnék egy korty levegőért. Tudom fáraszt de nekem az a pár perc a minden. Bár itthon lennél, segítenél. És mikor holnap hazajössz nem érted miért nincs amit megigértem, hiszen holnapra már nem lesz bajom... 

Holnap mindig jobb. Holnap már csak egy rossz emlék, minek is orvos, hiszen nem segít, nem tudnak, ha igen akkor meg nem tudjuk megfizetni. 

Holnap csak a lelkiismeretem rág, hogy egész éjszaka dolgozott értem, és én mit tettem? Jajgattam... Holnap már nem érzem ezt, hiszen egy fájdalom elmúlhat nyomtalanul? Csak a félelem marad utána? Mintha nem is létezne. Másnap mindig elhiszem, hogy nem is vészes. 

Na szorísd össze a fogad kislány és tedd a dolgot, a bűntudat jobban mardos mint a migrén.   :(((

Tovább »

_Hamupipőke ott senyvedjen el a lencséi között...

 Hát hasonlatosan édesanyámhoz én is alakítottam. Olyan szép napos idő van. Gonoltam megint festek egy kicsit. Olyan szép amikor fenyőzöld selyemfényű vastag lezúr festékkel ráfestek a fehér zománc festékre. A régi prasztházak kopottas szépségét adja vissza, egyszerűen imádom. A kis kerek asztalom mellett van két kicsike szék.  Támla nékül ... igazából sámli. Gondoltam az is milyen szép lesz ha lefestem. Szépen lecsiszoltam lefestettem, és persze az üvegből az utolsó lábnál fogyott ki a feték. 

ÓÓÓ de nem nyílt ki a festékes bödön. Ügyes erős lány révén addig feszegettem, mígnem engedett...  de akkor már rosszul fogtam és a fele kiümlött. Rá a kezemre. Persze higító nincs itthon és vasárnap van. :@

Most itt ülök, harmadszor beszélem le magamat a rágyújtásról. A kezeim vörösek a sikálástól. De a sámli készen van...:S 

Nálunk a szerencsétlenség örröklődik.:S

Tovább »